Emberemlékezet óta vitatéma a tudorok között annak kulcskérdése, hogy vajon a platformok melyike tekinthető az egyetemesen elfogadott felületnek abban az esetben, ha játékról van szó. Tekintve, hogy maga a megoldás már eleve egy kissé talán kényes, és roppantul szubjektív alapokon nyugvó nézőpontot boncolgat, tulajdonképpen az érdemi igazságszolgáltatás lehetősége lehetetlen. Habár ez természetesen nem is a mi tisztünk, nem is kívánunk ebben a kérdésben ítéletet hirdetni, mindazonáltal a számos lehetséges érv és ellenérv átnyálazásával, már az egyszeri felhasználó is részletesebb képet kaphat arról, hogy ő maga melyik oldalhoz is szeretne tartozni. A félreértések elkerülése végett rögtön leszögezném, hogy dacára annak, hogy a Radium.hu mint olyan, egy alapvetően számítástechnikai beállítottságú felület, semmi esetre sem kívánjuk megsérteni vagy becsmérelni a konzolt preferálókat. Jelen írás még véletlenül sem a konzolok ellen, sokkalta inkább az asztali számítógépek mellett hivatott érvelni, lehetőleg minden valós és kézzel fogható tényt figyelembe véve, lehetőség szerint objektíven. Tények és tévhitek a legördülő menük alatt.

Konzol: Habár jóllehet még a nextgen konzolok legújabb modelljei is kevésbé fájnak a pénztárcánknak, mint mondjuk egy valamirevaló asztali számítógép, azonban a kevesebb pénzért, kevesebb tartalom is üti majd a markunkat. A játékokba-való invesztálás pedig kétségkívül fájdalmasabb konzolra, mint mondjuk PC-re, hiszen ne legyünk álszentek: mégiscsak az internet, a torrent oldalak és egyéb fájlmegosztók aránykorát éljük. Ám ha az iménti feltevéstől jóhiszeműen még mondjuk el is tekintünk, akkor is a vadonatúj játékok kereskedelmi forgalomra megszabott ára, legalább tíz-húsz százalékkal kedvezőbb a számítógép felhasználók javára.
PC: Sok konzolpárti érvel azzal a tévhittel, hogy az asztali számítógép, a videojáték konzolokkal szemben túlárazott. Ez tévedés. Habár szó mi szó, választhatunk magunkat olyan konfigurációt, amely mondjuk alulról súrolja majd az egymillió forintot, azonban itt jön képbe az asztali számítógép legszebb erénye, hogy ez abszolút szabadon választható. A valóság az, hogy egy korszerű, a legújabb generációs címekkel tökéletesen kompatibilis PC beszerzése bizony nem fáj sokkal jobban, mintha pénzünket a legújabb játékkonzolba invesztálnánk.
Konzol: Lényegében a konzolok (legyen az Sony, Microsoft vagy Nintendo,) legnagyobb erénye, mivoltjuk legnagyobb gyengeségeként is aposztrofálható. Ugyan rendszerük teljesen kompakt és tökéletesen optimalizált, éppen ebből eredően egyrészt meglehetősen behatárolt, másrészt pedig gyakorlatilag fejleszthetetlen is, melynek eredményeképpen semmiféle formában sem testre szabható. Azonban mint az fentebb már említésre került, ez jelen esetben nem hátrány, hiszen egy konzolnak nincs is erre szüksége.
PC: Az asztali számítógépek egyik legnagyobb előnye a konzolokkal szemben, egyértelműen a teljes testreszabásnak, fejlesztésnek, tuningolásnak és variálhatóságnak a szabad kezű élménye. Ennek okán, a komponensek cseréjének csak a fantázia, az egyéni ízlés, no meg persze a pénztárcánk mélységének határai szabhat gátat.
Konzol: Mint azt korábban már említettem, a konzolok saját szájíz szerinti testreszabásának totális lehetetlensége, egyaránt áldás és átok is. Áldás mert így a létező összes, az adott platformmal kompatibilis játékot tudjuk majd élvezni anélkül, hogy lelkünket a rendszerkövetelmény terhének lázgörcsös élménye gyötörné. Ugyanakkor átok is, hiszen a komponensek és alkatrészek szabad kezű és szubjektív igényű variációjára semmiféle lehetőségünk nincs. - Habár ez a legtöbb esetben nyilván nem is indokolt, hiszen az adott konzol szavatossága és játékkompatibilitása egészen addig élvez aktualitást, amíg generációjának játékfejlesztése aktív.
PC: A játékipar folytonos fejlődésével arányosan végbemenő komponens elévülés tulajdonképpen elkerülhetetlen, azonban ez a tévhitekkel ellentétben, nem egy rövid távú folyamat. Az adott konfigurációk szavatossága, a konzolokéhoz viszonyítva semmivel sem mondható gyérebbnek vagy gyatrábbnak, csupán az asztali számítógépek esetén néhány év eltelte után bekövetkező komponens és alkatrészcsere, tulajdonképpen a videojáték iparban beütemezett generációváltással azonosítható. A különbség csupán annyi, hogy míg a PC-k esetében előbb-utóbb indokolttá válik a videokártya, a processzor vagy netalántán az alaplapcsere, addig ez a konzolok világában, a generációs fejlődéskor fellépő teljes típuscserét jelenti.
Konzol: Habár magára a sebességre vonatkozó kritériumok jelentősége nem feltétlenül annyira releváns és számottevő, mint ahogyan azzal sokan példálóznak, azért kétségtelen, hogy a konzol ebben bizony sokszor elmarad a számítógéptől. Gondoljunk csak a kismilliószor felvillanó LOADING feliratra, akár a menü előtt és után, akár pedig az egyes pályarészek között. Ugye, ugye? Habár egyes esetekben kétségkívül már van reális alapja a bővítés elképzelésének, ám azért az sem egy Playstation-nél, sem pedig egy Xbox-nál nem olyan egyszerű, mint példának okáért egy asztali számítógép, netalántán laptop esetében. Macerás, körülményes, házilag ez nem is kimondottan ajánlott, továbbá ami a legfontosabb: a ténylegesen elért végeredmény, utólag nem is feltétlenül indokolja az azt megelőző procedúrát.
PC: Egy asztali számítógép esetében már jócskán indokoltabb a tempót illető aggodalmaskodásunk, hiszen azt hiszem az életünk bármely területére igaz, hogy utálunk várakozni. Ezzel mindenki így van, nincs is ezzel semmi baj, hiszen miért akarnánk percekig egy utálatos homokórát vagy loading feliratot bámulni, amikor már bőven bennünk van a bugi. Szerencsénkre ez a szerencsétlen helyzet egy számítógép esetén aránylag könnyen minimalizálható, hiszen azért a tudomány jelen állása szerint, már megannyi olyan opcionális eszköz áll a felhasználó rendelkezésére, amelynek a tempóra gyakorolt jótékony hatása már több ízben is elismert.
Konzol: Uncharted. The Last of Us. God of War. Ratchet&Clank. Infamous. Csak, hogy néhányat említsünk a Sony zseniális exkluzív darabjai közül, amelyek miatt már több ezren törték össze otthon azt a bizonyos malacperselyt. Ugyan való igaz, hogy a konkurens Microsoft végre elmosta a Windows 10 és az Xbox One között húzódó lélektani határokat, így immáron tulajdonképpen egy áron, két platformra kapják majd meg a gyártó címeit felhasználók. Ennek okán pedig a Gears of War, a HALO vagy a Forza-széria rajongóinak nem kell majd két irányba kiszórniuk a zsebük tartalmát.
PC: A fentebb említett húzással, bizony egy újabb strigulát biggyesztett a Microsoft, a számítógépekre voksolók érvei mellé, hiszen immáron a hithű Xbox-osok már PC-n is élvezhetik a kedvenc címeik okozta élményt. Habár természetesen még ez sem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a hithű Playstation vagy (amennyiben vannak még) Nintendo felhasználókat meggyőzzék konzoljaik haszontalanságáról.
Konzol: Lényegében a konzolok (legyen az Sony, Microsoft vagy Nintendo,) legnagyobb erénye, mivoltjuk valódi achillese is. Ugyan rendszerük teljesen kompakt és tökéletesen optimalizált, éppen ebből eredően egyrészt meglehetősen behatárolt, másrészt pedig gyakorlatilag fejleszthetetlen is. Mindez ugye, mint említettem egyaránt áldás és átok is. Áldás, hiszen így a létező összes olyan cím, melynek dobozán az adott konzol márkajelzése díszeleg, bizony tökéletesen kompatibilis a miénkkel is, ugyanakkor átok is, hiszen a komponensek és alkatrészek szabad kezű és szubjektív igényű variációjára semmiféle lehetőségünk nincs. Habár persze ez a legtöbb esetben nem is indokolt, hiszen az adott konzol szavatossága és játékkompatibilitása egészen addig élvez aktualitást, amíg generációjának játékfejlesztése aktív.
PC: Éppen abból eredően, hogy a számítógépek mechanikája a konzolokéval ellentétben nem zárt és korlátozott, hanem sokkal nyitottabb és testre szabható, a játékok optimalizációja számos esetben nehézkes és nyögvenyelős. Mindez persze mindig a legújabb címeket érinti, így az első frissítésekig sajnos számos játék kínosan bugos. Habár azért ez az esetek többségében előbb-utóbb természetesen orvoslásra került, ám éppen a kezdeti időszak gyermeki izgatottságában, sokszor azért fájni tud.
Konzol: Nyilvánvalóan a grafika milyensége és minősége, illetve a minél magasabb fps-szám az, ami (sajnos-nem sajnos) a legtöbb felhasználónál kulcskérdésnek minősül. Ennek okán billen a konzol kárára, és ezzel együtt a PC javára a mérleg nyelve, ugyanis míg a konzoljátékok grafikája ~30 fps-re vannak egyezményesen limitálva, addig ugye ennek a számítógépek esetében kvázi csak a konfigurációnk, pontosabban inkább a pénztárcánk szabhat gátat.
PC: Lenyűgöző, impresszív, lélegzetelállító, szemkápráztató. Csak néhány jelző arra vonatkozóan, ami elhagyhatja az ember száját, ha egy PC játékra rácsodálkozik. Igen ám, ez valóban így van, azonban az igazsághoz az is markánsan hozzátartozik, hogy e jelzőknek sokszor súlyos ára van. Bizony kénytelenek vagyunk mélyen a zsebünkbe nyúlni akkor, ha a felbontás és framerate az, ami akár még a játékélménynél is előrébb van a prioritási listán.
Konzol: Habár a nextgen konzolok bármikor könnyű szerrel avanzsálnak akár mozitárrá, akár pedig multimédia élményfelelőssé, valljuk be ez nem túl nyomós érv a vásárlásuk mellett. Persze nem rossz dolog a Sony PlayStation Media Player kezdeményezése sem, de tegyük a szívünkre a kezünket: Kit érdekel egy .mkv, .avi, .mp4, .mp3 lejátszó, vagy netalántán egy .jpeg képnézegető az okos tévék aranykorában? Ennyinél pedig meg is áll a konzolok játékokon felüli tudománya.
PC: Míg a konzolok rendeltetése egyértelműen csak a játékok prezentációját képes lefedni, addig maga a számítógép mindamellett, hogy abszolút multifunkcionális, még teljes valójában testre is szabható, fejleszthető, tuningolható és variálható. Elcsépelt gondolat, de ha egy számítógép a kezünk közelében van, akkor bármi más is, amire szükségünk lehet. Elég csak az effektív böngészésre vagy az office-ra gondolni. Egy számítógép sosem válik ténylegesen haszontalanná, sajnos egy konzol azonban egészen könnyű szerrel.
Konzol: Ugyan maga a multiplayer-élménynek alapvetően semmivel sem kellene rosszabbnak lennie konzolon, mint PC-n, az előfizetői megoldásból fakadó kizsákmányolás érzése, ezt bizony mégis csúnyán beárnyékolja. Ugyanis nem elég, hogy súlyos pénzekért juthatunk csak hozzá a kiszemelt játékokhoz, még meghatározott időközönként ugyanígy súlyos pénzeket vagyunk kénytelenek megfizetni azért, ha a kampány módon túl, az extra tartalmakat, neadjisten a multiplayer módot is szeretnénk kimaxolni. Hiszen mégiscsak masszív ezreket gomboltak le rólunk egyetlen egy játékért. Azonban, hogy kevésbé érezzük kifosztva magunkat, előfizetést kell vásárolnunk. Ez azért elég ironikus.
PC: Ellentétben a Sony, Microsoft és Nintendo megoldásainak fizetős szolgáltatásaival, a PC-re fejlesztett játékok multiplayer módjai javarészt díjmentesek. Tekintve pedig, hogy maguk a játékok is kedvezőbb áron kerülnek a piacra, így e tekintetben a konzolok foghíjas és pofátlanul túlárazott megfejtései nyilván labdába se rúghatnak.

Búcsúzóul ezt pedig csak úgy itt is hagynánk.